Ilyen se volt még: élménybeszámlós ajánlás következik. Szombat esti szolid alkoholtúrának induló estémből az lett aminek lennie kellett. Persze most nem az lesz írói teljesítményem végterméke, hogy elmeséljem hány jéger-sör kombótól lehet jókat dülöngélni éneklés közben, inkább hagyom hogy a zeneszerető énem bontakozhasson ki. Történt ugyanis hogy italfogyasztó vendéglátóipari egységet keresvén suhantunk el a Deák Ferenc tér közelében a Lucky13 nevezetű hely előtt – ami egyébként teljesen rendben van, promó vége – ahonnan kellemes muzsika szólt. Az ajtóban álló két fiatalembertől érdeklődvén derült ki, hogy az épület gyomrában éppen a Zorall nevezetű formáció koncertezik.

    Azon kívül hogy a zorall szó, mint szleng szépen beépült a szóhasználatunkba, zenei értelemben, csak az e műfajban jártas embereknek mond mást is. Ezért most nem fogok most belemenni nyelvészeti, lingvisztikai és egyéb kérdésekbe. Kik ezek a Zorall-ok? Ők 5 olyan fiatal (és kevésbé fiatal) ember, akik korábban már más zenekarokban bizonyítottak, majd 2002 elején úgy döntöttek szerveznek egy közös próbát és megnézik mit tudnak együtt. A jelenlegi felállás név szerint, zárójelben hogy hol játszottak korábban: Barbaró Attila (Junkies), Schvéger Zoltán (Kentaur, Pierot), Hangyássy László (Sing-sing), Szendrey Zsolt (Sex Action) és Weisz „Kicsi” László (Kalapács). Igen, tökjó, összeáll  5 zenész láttunk már ilyet. Mi ebben az extra? - teheti fel bárki ezt a szinte triviális kérdést.

    És a válasz: ők egy rock ’n roll feldolgozás zenekar. De nem akármilyen…hazai örökzöldeknek ugrottak neki, melyeket punk és rock dalok riffjeivel húzták össze. Szemléltető példa: Szűcs Judit szám egy AC/DC Thunderstuck alappal elég meredek. Továbbá korsómat szorítva mosolyogtam azon is, hogy egy jó  pár Hungária számot eltoltak elég egyedi stílusban, amire a közönség úgy ropta a táncot, hogy csak lestem ki fejemből. Igazából nem az a zúzós, lökdösődős koncert volt, amelyet hasonló stílusban megszokott az, aki tényleg kijár koncertekre – itt nem egy Britney vagy egy Pink koncertre gondolok – ugyanis, ez egy unplugged jellegű szösszenet volt. Voltak akik szép csendesen ültek az asztaluknál, voltak akik énekeltek, voltak akik bekiabáltak, akik rázták, akik számot kértek, és voltam én – kedves ivócimbikkel – aki szemlélt. És nekem tetszett, ez volt az első alkalom hogy láttam őket élőben zenélni.  

    Nem kell bőrkabátosnak, tetováltnak, fejkendősnek, motorosnak lenned ahhoz, hogy megnézz egyszer egy ilyet. Na jó, azért pöttyet kitűntünk a tömegből:) Én jól szórakoztam, valószínűleg azért meg hasonló jellegű zenei stílusok jegyében nőttem fel. De ha érdekel és sok mindenre nyitott vagy, semmiből nem áll egyszer egy ilyet is meglesni. Nem lesznek cicababák, nem lesznek csípőt rázó műcsajok, nem  lesz parfümháború és méregdrága koktélok - valószínűleg. Ami lesz: ZENE (értsd: hangszerrel készített), füst, pia, jóhangulat.

A zenekar honlapja, ahonnan sok mindent megtudhatsz:
http://www.hangyaprodukcio.hu/zorall/