
Figyelem!
Az alábbi bejegyzés témája és szóhasználata miatt 12 éven aluliaknak még szülői beleegyezéssel sem igazán ajánlott. A hozzájárulásokat blogunk email címéré várjuk.Azt hiszem rövid pályafutásunk során rögtön elérkeztünk az egyik mélyponthoz, amikor eme bejegyzést írom. Blogolni művészet - szerintem, valamilyen szinten. Ugyanaz mintha elmesélném egy beszélgetés közben nekem mi tetszik, mi foglalkoztat, mit láttam, mi történt velem a héten, csakhát ahogy a mondás tartja: a szó elszáll... az írásos bizonyíték marad. A téma meghatározó: fogják-e olvasni az emberkék, kommentelnek-e, egyedi vagyok-e, stb.

Az oldal maga eléggé vegyes érzelmeket keltett bennem: egyrészről ki az a gyökér, aki ily módon tudatja a világgal, hogy mekkora szerencsétlen vagy épp szerencsés, másrészről akkorát röhögtem h öröm volt nézni. A kommentelőknek is úgy néz ki bejön a dolog, minden héten vannak olyanok akik reagálnak, vitatkoznak, tanácsokat adnak, kérdezősködnek. Elborultabbnál elborultabb ötletekkel bombázzák a szerzőt és az olvasókat, volt aki egy olyan oldalt linkelt, amely (állítólag, nem voltam hajlandó megnézni) a kedves hozzászólók anyagcsere termékeinek és salakanyagainak állapotáról, mennyiségéről szól. Napi szinten. Úúrrriisten, kérdem én: Lehet ennél lejjebb süllyedni??? OMG. De tényleg.
Hogy ajánlom-e? Egyszer nézz rá, röhögj, szerintem holnapra elfelejted. Egy nevetést megér. Gyökér :)
Utolsó kommentek