Soha nem szerettem a szörnyfilmeket, az ideglelés meg elvette a kedvem egy életre a kézikamerás filmektől, szóval elég vonakodva kezdtem neki ennek a mozinak. Valójában a marketing, amit kapott, valamint a barátom, aki ódákat zengett a filmről, okozta bennem az érdeklődést. Szóval nekikezdtünk.
Hát azt kell, hogy mondjam, hogy 10 perc után szédülni kezdtem a kamera rángatásától, de mégiscsak volt valami, ami miatt érdekelt, hogy mi is fog történni ezután és azután és azután… Konkrétan a film végéig. Egyszer sem éreztem, hogy kikapcsolnám, vagy csinálnék inkább valami mást. Véleményem szerint, ha leülsz, akkor végignézed.
A szörnyekkel kapcsolatban nagyon kellemeset csalódtam. Elhittem, hogy léteznek. Annyira reálisra és élethűre sikeredtek, hogy valóban úgy tűnt, mintha ott lennének. Nem csak árnyakat látunk, hanem ott áll előttünk a szörny. Egy jelenet van, ami nekem nem tetszik így szörnyügyileg, de ez a 10 másodperc nem fogja a vélemenyemet rontani.
A sztori egyszerű. Rob egy New York-i srác, aki Japánban kap munkát. Barátok búcsú bulit szerveznek. A buli közben hirtelen földrengést éreznek. Felrohannak a tetőre, ahonnan látnak egy óriási robbanást. Elmegy az áram, mindenki az utcára menekül, ahol már semmi sincs rendben. Füstfelhő, sikítozó emberek és valami állati morgás. Innen a film végig visz magával az utolsó pillanatig, ami szintén elég érdekes. vagyis inkább hirtelen. Pont ezért a második rész lehetősége adott. A film sikere miatt, szerintem lesz is.
Véleményem szerint 80 perc bőven elég erre a sztorira, de az 10 perc felvezetés után semmi pihenést nem hagy. Végig pörög és üt. Kellemes perceket okozott az este folyamán. Ajánlom, de szigorúan nagy képernyő és brutális házimozi rendszer társaságában.
Utolsó kommentek