"Fikázni könnyű, alkotni nehéz" - igaz a mondás

Ne haragudj, ebben hol volt a fikázás? én nem is értem mire gondolsz, kedves Zoli

Szia Zoli,

Havas könyv Norbi könyv és társai. Itt volt a fikázás. Nem mintha védeném a dagivoltammostmegsportoseszsirokategetek Norbit vagy Havas Mokka-Cukka Komor pofa Henriket

Az én véleményem: a "Norbert" egy pénzéhes, népbutító gyökér, a Havas meg egy egoista bunkó. Bár utóbbinak van esze és alátesz a riportalanyainak

heh :) alátesz, na de mit :p

Dr. House rajongóként is voltak ellenérzéseim a könyvvel kapcsolatban, de a sok pozitív visszajelzés után úgy gondoltam, egy próbát megér. Magyarul kezdtem el olvasni, és már az első oldalnál szörnyen erőltetettnek találtam, de minden könyv megérdemel annyit, hogy ne tegyük le az első oldal után. Az első sorok kínos túlfogalmazása után (vannak írók, akiknek a körülményesen megfogalmazott mondatok fekszenek, és esztétikai élményt tudnak nyújtani, ls. Kransznahorkai, de Laurie-tól inkább úgy hangzik, mint egy serdülőkorban éjjelente vért izzadva összehozott gyenge próbálkozás) hamar áttérünk a túlnyomórészt párbeszédekre épülő cselekményre. Témájában, és stílusában is erősen emlékeztet Chandler Marlowe történeteire (és más sárga borítós paperback krimikre - ettől elcsépeltnek hat), a párbeszédekben pedig őszintén szólva egyáltalán nem találtam semmi humorosat. Azt gondolom, hogy a Galaxis Útikalauz-féle poénok, vagy a 22-es csapdája fekete humora mérföldekre, de inkább fényévekre van ettől. Nem baj, gondoltam, megnézzük az angol verziót, hátha csak a forditás miatt ennyire ponyva. De sajnos az angol eredeti sem okozott nagyobb élvezetet, és kb. a felénél tovább nem tudtam olvasni. Sem esztétikai élményt nem nyújt, sem nem szórakoztató. Szerintem. Őszintén szólva nem értem, hogy mitől is olyan jó ez a könyv. De komolyan.

erre csak annyit tudok mondani: sajnálom, h neked nem tetszett