Mit adhat neked a világ ha 14 ezer évig benne élsz? És mit adhatsz te a világnak? Ennyi időn át vajon elkerülhetetlen-e, hogy megbújj a háttérben azért, hogy kerüld a feltűnést, azt, hogy rájöjjenek ki is vagy valójában? Mennyi tudást és tapasztalatot tud felhalmozni ennyi idő alatt az emberi elme? És vajon hogyan fogadja mindezt az igazságot egy halandó társaság? Te hogyan reagálnál? Őrültnek hinnéd a barátodat? Vagy meg tudna győzni arról, hogy valóban ez az igazság? Mikortól jön el az a pont, amikor elhiszed a történetét? És vajon mi történik addig? És mi jön azután? Erről szól a „The Man From Earth”.
Gondolkodjunk csak el egy picit: milyen vajon egy jó science-fiction mozi? Mennyiben ad hozzá a filmélményhez a vizuális tálalás és mennyiben maga a történet? Kell-e a tömérdek CGI ahhoz, hogy a science-fiction kategória fogalmát kimerítsük? Mitől sci-fi egy sci-fi? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések fogalmazódtak meg bennem, mikor a The Man From Earth c. filmnek már kb. a felénél jártam, speciális trükköknek nyoma sem volt, és nagyon úgy nézett ki a dolog, hogy hiába is várom. Hozzáteszem az volt a furcsa, hogy tulajdonképpen nem is vártam. Ha az ember hozzászokik egy fajta kialakult zsánerhez, nehezen hiszi el elsőre, hogy lehet azt máshogy is csinálni. Megfogni azt ami önmagában is működik, és kicsapni az asztalra tisztán és sallangok nélkül, lecsupaszítva róla mindent, meghagyva a lényeget: jelen esetben egy piszok jó, ám annál egyszerűbb történetet, és egy maroknyi remek színészt.
Jerome Bixby 1998-ban fejezte be a The Man From Earth történetét, ez volt élete utolsó műve, nem sokkal utána, még ugyanabban az évben elhunyt. Bixby a sci-fi rajongók körében leginkább a Star Trek és az Alkonyzóna sorozatok egyik legkedveltebb epizódírójaként ismert. A történet 8 évig feküdt a fiókban, mire Bixby fia, Emerson rátalált egy rendezőre, aki a történetet úgy álmodta a vászonra, ahogy az papíron le volt írva. Korábban többen szerették volna megrendezni a filmet mammutokkal, visszatekintő történelmi jelenetekkel, de ez a sztori nem erről szól. Vagyis nem így kell róla szólnia. Richard Schenkman rendező úgy vitte vászonra ahogy annak működnie kell, és ahogy működik is. Lesz aki ha befogadja ezt a fajta történetmesélést, akkor oda is szögezi a képernyőhöz, de biztos vagyok benne, hogy akad majd olyan is, akit untatni fog. Nézzétek meg, és döntsétek el, ki melyik táborba tartozik. Jómagam az előbbibe. Régen láttam ennyire őszinte és letisztázott munkát, mint a „The Man From Earth”. Ami a mai látványközpontú világszemléletünkben nem is kicsit meglepő.
Utolsó kommentek