Kicsit zavarban vagyok, bevallom őszintén, remeg a hangom és reszket a kezem, a térdeim kocsonyásdit játszanak, izzad a tenyerem. Több napja, mit napja, hetek, hónapok óta várok erre a pillanatra, talán jobban várom, mint az F1-es idei évad utolsó futamát (nem!), és akkor éppen mikor nem is figyelek oda, elkezdődik! A főcím elindul, nekem pedig a pillanat varázsától - vagy tán hirtelen nyakmozdulattól - könnybe lábad a szemem. Önkéntelenül leállítom minden cselekvő mozdulatomat, szigorúan csupán a létfenntartó egységekre koncentrálok mostantól. Ebbe természetesen beletartozik a popcorn és a kóla szervezetbe való bejuttatása, természetesen hangtalanul és észrevétlenül. Már a fókusz alatti röpke bejelentkezés alatt éreztem ezt kellemes és csekély izgalommal teli gyomorbizsergető érzést, melyről tudtam, csak szombatonként, este nyolc óra tájban törhet rám, a Csillag születik adása előtt.

Nóra gyönyörű. Gyermeki kedvesség árad belőle, talán már túlságosan is, mintha még mindig nem tudta volna eléggé lerázni magáról az általa korábban vezetett gyerekműsor közönségének szóló stílust, vagy talán éppen ezért választották be oda műsorvezetőnek, mert egyszerűen ő ilyen. Nincs ezzel baj, csak egyszerűen a Stohl mellé egyáltalán nem illik oda. Nóra kedves, bájos, beszélni is tud, hm… és ha nem artikulálna túl minden szót, akkor a természetessége is tökéletes lenne.
És akkor a feketeleves. Első fellépő néptánc csoport, humorral, lendülettel, rendben volt, bár féltem, hogy elsőként vajmi kevés esélyük lesz, végül sikerült továbbjutniuk. Az utánuk következő srácon kifeküdtem. Nem kívánok a kinézetével gúnyolódni, mert arról senki nem tehet, de ahogy szerencsétlent felöltöztették, na attól kirázott a hideg. Már alapjában véve sem mondható a srácról, még csekély jóindulattal se, hogy az az echte hetero típus, erre egy olyan hacukába öltöztetik, mely a tévék előtt ülő összes homo-pedofilt egy zsebkendő kézhez vételére késztette, holott hozzáteszem egyetemista a srác. Persze Náray doktor elélvezett az ifjú titán lendületétől és elsöprő energiájától, hozzáteszem egyébként nem volt rossz hangja a legénynek, de semmi különös. Nyálas fiúcsapat imidzs szólóban. Nem az én műfajom, de biztos megdobogtatott pár lány/fiú szívet, vagy mittudomén.
Aztán következett egy roma énekes lány, és egyben a műsor első bődületes baklövése. A lány a Megasztár döntői felsőbb kategóriájának színvonalát idézve énekelt, figyelemfelkeltő megjelenés, szép hang, várhatóan kitörő közönségsiker, aztán egyszer csak a dal második felében a mikrofon megadta magát, és mint amikor a telefon térereje ki-kihagy, a tévé előtt ülők csak szaggatott, fél másodperces hangfoszlányokat hallhattak, miközben látták, hogy a lány lélekjelenlétét megtartva tovább énekel, majd befejezi a számot. Stohl Buci odamegy, fantasztikus lélekjelenlét, mondja ő is, csaj majdnem elsírja magát, majd „mondanak valamit a fülére”, és megkérdezi a lányt, van e olyan állapotban, hogy elénekelje még egyszer. Szerencsétlen remegő szájjal azt se tudja mit mondjon, de belevág, mondja igen, eléneklem még egyszer. És megcsinálja, végigénekli másodszorra, a közönség őrjöng, a zsűritől pedig 37 pont az elérhető 40ből, a továbbjutás garantált. A biztonság kedvéért azért a Stohl odaszól egy okosat, hogy „Hát ilyen profin csinálni, gratulálok, hány éves is vagy, 19? – Nem, 17.”
Volt még ex-hip-hop-boys-os látványszínházos (mellesleg az egyik legszórakoztatóbb produkció volt, bár nem találták fel a spanyol viaszt), 21 gramm nevű zenekar lélekzenével, mely most bár picit viccesebb számot adott elő, a közönségnek mégsem tetszett (utolsó helyen végeztek összesítésben), nekem igen – belemászott a fülembe refrén… Aztán szívhez szóló szociálismunkás anyuka Cserháti Zsuzsa számmal, abszolute szimpatikus volt, szépen énekelt, semmi sallang, aztán Tarzan és Jane artistapalánták (Charlie és Viola) – fél éve tolják az ipart, ahhoz képest gratula, bár engem nem kötött le, volt még egy diabolós duó, fantasztikus fantáziadús csapatnévvel: Diabolo. Volt még héttagú tánccsoport, az egyik továbbjutó, semmi extra, de jó koreográfia, tömör változatos előadással, majd a végén a személyes kedvencem, Polyák Rita. Na róla még hallani fogunk. Énekelt, de még hogy.
Visszatérve a műsorhoz, nekem nagyon ellenszenves ez a nyomulás a régi „Ki mit tud?” vonalon, mindenáron párhuzamot akarnak vonni, könyörgöm ne! Az akkor volt, ez most van, a tv2 is megpróbálta anno a Megasztárnál, de nem erőltették a dolgot. Nagyon lerontotta a műsor komolyságát (nálam) Náray Tamás zsűrizése, semmi köze szakmailag az előadásokhoz. Teljesen szubjektív véleménye volt, olykor teljességgel nevetséges, nem egyszer a Fábry is kénytelen volt a hülyeségét helyre tenni. Alapból nem is értem mi a francot keres a felkészítő csapat tagja a pontozó zsűriben?
Még valami. A műsor koncepciójának része, hogy minden adás alkalmával meghívnak egy sztárvendéget, korábbi Ki mit tud? győztes fellépni a műsorba. Ez idáig rendben van, és az is rendben lenne, hogy Falusi Mariann az első ilyen fellépő. DE. A Megasztár is ellőtte ezt a puskaport, mert muszáj. Ha a zsűri fellép, annyi kritizálás és megmondás után, az a nézőnek egy beteljesülő álom. Lássuk a nagyokat is, ha már annyit szövegelnek. Ezt muszáj. De ne első alkalommal! Ezt a végén szokás, gálaműsorban, vagy mit is tudom én, de ne rögtön az első vendég legyen maga egy zsűritag. Szerintem.
A nagy kérdés, hogy leköt-e vagy sem… Nos, félig meddig odafigyeltem, mint az a leírásból is látszik, de nem fogom a hajam tépni, ha kihagyom. Nyilván a készítőcsapat még összerázódik, a műsorvezetők hozzászoknak az új környezethez, de nincs meg az a varázsa, mint annak idején a jó régi „Ki mit tud?” műsoroknak véleményem szerint lehetett.
(képek forrása és a műsor honlapja: http://www.csillagszuletik.tv/)
Utolsó kommentek